„Oktatói ösztöndíjra pályáztam, nekem kellett megtalálnom a fogadóintézményt. Azért választottam a CCSU-t, mert van turisztikai képzésük, így a saját szakterületemen oktathattam. A connecticuti egyetem nagyjából hasonló méretű és felépítésű, mint a győri, a különbség az én szempontomból annyi volt, hogy ott a turizmus nem a gazdaságtudományokhoz, hanem a Földrajz Tanszékhez tartozik. Fő szakként hallgathatják a diákok, de minorként is felvehető. Az ösztöndíjam oktatásra szólt, nemzetközi turizmust tanítottam, és a kurzusom előadásokból, valamint szemináriumokból állt. A csoportom nemcsak korban, hanem összetételben is nagyon vegyes volt, sokféle képzési területről érkeztek a különféle érdeklődési körű diákok. Az egyetem nagyon odafigyel a diverzitásra, és az elfogadásra is” – emlékezett vissza a kezdetekre Dr. Happ Éva, a Turizmus Tanszék vezetője.

Dr. Happ Éva a Central Connecticut State University kabalája, a "Blue Devils" mellett.

Az egyetemen már a kiérkezést követő héten egy elfogadásról szóló workshoppal és konferenciával fogadták. Fontosnak tartják ugyanis, hogy egyetlen hallgatójuk se érezze soha kirekesztve magát, ezért oktatóikat ezen a területen is fejlesztik. Központi kérdés, hogy mindenkit egyenlően kell kezelni, nem lehet senkit sem kirekeszteni faji, vallási hovatartozása, világnézete, szexuális beállítottsága miatt. Ez pedig szabadságot és bátorságot is ad a diákjaiknak, ami az órák hangulatán is meglátszik. 

„Nagyon jól lehetett a hallgatókkal beszélgetni. Kérdeztek, a véleményüket bátran elmondták, akkor is, ha nem volt éppen pozitív. Ez a mentalitás talán az amerikai oktatási rendszerből adódik, és a gyerekkorukból hozzák magukkal a hallgatók. A fiam is kint volt velem, az ottani középiskolába járt a félévben, és ő is azt mondta, hogy nagy nyitottság és kölcsönös tisztelet jellemezte a tanár-diák kapcsolatot. Akár a középiskoláról, akár az egyetemről beszélünk, a diákok bátran megszólalnak, senki nem tart attól, hogy le fog égni, ha esetleg nem fogalmaz szabatosan, vagy rossz választ ad. Nincs olyan, hogy egymás között levelezve próbálják kitalálni, mit is mondott a tanár, hanem rákérdeznek. A diákjaim is rendszeresen e-maileztek velem” – mondja a Turizmus Tanszék vezetője.

A középiskolában Dr. Happ Éva fia is maga választhatta meg, hogy milyen tantárgyakat, milyen szinten szeretne tanulni. Érdeklődési köre szerint állíthatta össze a portfólióját, amelyben tanácsadó is segítette. Ez persze azt is jelenti, hogy a diákok nincsenek túlterhelve, nem kell olyan tárgyakat tanulniuk, amiket később nem feltétlenül hasznosíthatnak az életben.

 „Az amerikaiak a turizmusról – főként az ország jellegéből adódóan – másként gondolkodnak. Nálunk, ha átmegyünk a határon, már nemzetközi turizmusról beszélünk. Ők viszont eleinte nem értették, mi is az a nemzetközi turizmus, mert az USÁ-n belüli nagy távolságok miatt ők az államok közötti utazást gondolták annak. Az átlagos amerikai családok körében a külföldi kirándulások nem kerülnek előtérbe, fontosabb számukra, hogy autójuk, házuk legyen, és a gyerekeiket tudják taníttatni. Erre gyűjtik a pénzt, és ha a gyerekek lediplomáztak, utána van lehetőségük világot látni” – mondja Dr. Happ Éva, aki európaiként új szemléletet tudott vinni a turisztikai képzésbe.

A Fulbright-ösztöndíjasok kirándulása New Yorkban.

„Szakmai kapcsolatokat és barátságokat is sikerült kötnöm, ez részben annak is köszönhető, hogy a Fulbright nagyon figyel erre. Külön szerveztek számunkra New Yorkban egy találkozót, ahova a világ minden részéről, minden földrészről érkeztek ösztöndíjasok. A bostoni egyetemre is eljutottam, ahol szintén van szállodaiparral, turizmussal kapcsolatos képzés, ott is sikerült szakmai kapcsolatokat teremtenem. Nagyon kedvesek voltak a kollégák a Connecticuti Egyetemen, ahogy az emberek mindenütt az országban. Akkor döbbentem rá igazán, milyen barátság alakult ki köztünk, amikor búcsúvacsorát szerveztek nekem, és kis üdvözlőkártyákra írták rá személyes gondolataikat” – mondja Dr. Happ Éva, és idéz is az üzenetekből:

„Örülünk, hogy velünk voltál a tanszéken, kedves mosolyod mindig hiányozni fog.”  „Nagyon jó hangulatú volt a veled együtt töltött idő, remélem, jól érezted magad nálunk, és mi is nagyon örülünk, hogy vendégül láthattunk.”  „Már várom a jövőbeli együttműködést, ezért nem is búcsúzom.”

Ezekből a megható gondolatokból is látszik, hogy hamar befogadták, és nem csak kollégaként, hanem barátként is tekintettek rá, amit szép emlékként őriz a győri egyetem Turizmus Tanszékének vezetője. Dr. Happ Éva mesélt kinti munkatársainak a széchenyis oktatószállodáról, és meghívta az amerikai oktatókat a tanszék hagyományos, novemberi turizmus konferenciájára. 

„Nagyon hasznos volt, minden egyetemi oktatónak jó szívvel ajánlom a Fulbright-programot. Kipróbálhatja magát, kitörhet a megszokott környezetéből és sokat tanulhat az amerikai oktatási rendszerről” – mondja Dr. Happ Éva, aki mindig is arra törekedett, hogy interaktív órákat tartson, bevonja a hallgatókat az előadások menetébe. Az amerikai tapasztalatok után mégis jobban fog figyelni erre, hiszen egyéni megközelítésükkel, tapasztalataikkal a hallgatók is sokat hozzá tudnak tenni az órák mondanivalójához.

Az "International tourism" kurzus hallgatói Győrrel és az EKF pályázattal is megismerkedtek.

A Fulbright-program posztgraduális oktatási, kutatói ösztöndíj-, illetve csereprogram, amelyet 1946-ban alapított J. William Fulbright amerikai szenátor.  A világ egyik legrangosabb ösztöndíja, jelenleg 155 országban működik. A tudományos programokat tekintve legtöbben a Fulbright ösztöndíjasai közül részesültek Nobel-díjban. A hagyományos Fulbright-ösztöndíjakra posztgraduális hallgatók, oktatók és tudományos szakterületen kutatók pályázhatnak bármely tudományterületen, és művészeti ágban. Történetének 67 éve alatt több, mint 310 000-en részesültek Fulbright-ösztöndíjban. Magyarország 1978-ban kapcsolódott a programhoz, azóta közel 900 magyar kapott Fulbright-ösztöndíjat.